Egy férfi azért jött beszélgetni, mert újra és újra ugyanabba a helyzetbe került a nőkkel.
Képes volt vonzó nőkkel kapcsolatot kezdeni. Volt olyan kapcsolata is, amelyben valódi közelséget, szerelmet és társi minőséget tapasztalt. Mégsem tudott megérkezni.
Amikor egy nő távol volt, könnyű volt benne meglátni azt, akit keresett. Amikor közel került hozzá, lassan elkezdtek látszani a hibák. A személyisége. A teste. A körülményei. Mindig volt valami.
És közben mindig létezett egy másik, elképzelt nő, aki talán jobb lenne.
A beszélgetés elején ezért látszólag az volt a kérdés, hogyan lehetne végre megtalálni a megfelelő nőt.
Csakhogy egy ponton más lett a kérdés:
Nőt akarsz vagy társat?
Ha nőt keresel, mindig lesz szebb, fiatalabb, izgalmasabb, újabb.
A társ egészen más kategória.
A társ nem attól társ, hogy minden szempontból ő a legjobb nő, akit elméletileg megszerezhetnél. Attól társ, hogy van egy közös történet, amelyben szükségetek van egymásra.
És itt derült ki, hogy a párkapcsolati probléma valójában nem kizárólag párkapcsolati probléma.
A férfi rendkívül kompetens volt. Tudott dolgozni, rendszereket építeni, bonyolult helyzeteket megoldani, pénzt keresni. Pontosan tudta, miben jó.
Egy kérdésre viszont nem tudott válaszolni:
Mire való mindez?
Mi az a történet a világban, amelynek érdemes odaadnia ezt a képességet?
Amíg erre nincs válasz, a nő könnyen maga lesz a történet. Őt kell megszerezni. Őt kell megtartani. Vagy találni helyette egy jobbat.
Pedig a társ nem maga a küldetés.
A társ az, akit meghívsz a küldetésedbe.
Ezért néha a férfi, aki azt hiszi, hogy nőproblémája van, valójában nem a megfelelő nőt nem találta még meg.
A saját irányát nem találta meg.
← Minden esettanulmány