Szeretett Mind!
Fájó számomra a nemzet politikai táborokra szakadása – különösen, mert egyik oldalnak sincsen szerintem igaza, és ezt a gondolkodó emberek mindkét oldalon tudják.
A fideszesek tudják, hogy Orbánék körül egyesek loptak. A tiszás szavazók is tudják, hogy Magyar Péter csinált helytelen dolgokat. Sokan tudják – és mindenki hallgat, mert a saját táborról kritikát mondani árulás.
Az ország legnagyobb közös titka, hogy egyik oldalnak sincsen igaza.
Amit nem lehet kimondani.
Így aztán önkritika helyett a másik oldal bűneit soroljuk, egyre bőszebben – és nem vesszük észre, hogy használva-hergelve vagyunk.
Miért?
Mert bevonódtunk.
A populista politika érzéseket kelt, érzelmeket korbácsol. Félelmet, dühöt, sértettséget, igazságérzetet. A bonyolult világot egyszerűvé teszi: van egy bűnös, és van egy megmentő. Mellé ad egy tábort is, ahol a mieink a jók, a többiek a rosszak. Az akol kényelmes melege megtart, és hátulról is lőnek, ha ki mersz belőle lépni.
Több hatalmas iparág él abból, hogy egymás ellen fordít minket. Politika, média, social netwörkök érdeke, hogy vak hergeljen világtalant a magyar közéletben, reggeltől estig.
Használva vagyunk.
Használva vagy.
Kihasználnak téged, és elveszik ezzel az életerődet.
Mert felfokozott érzelmi állapotú dühöngésre és háborúskodásra megy el az erőd, amiből az életedet kellene és lehetne építsd. Ami nagyon megfelel nem csak a média és a közösségi oldalak üzleti modelljének, de sajnos – ezek szerint – a politikusoknak is.
Hogy csinálják?
Hogyan állíthatod le?
Hogyan nyerheted vissza a szappanoperától az életedet?
Miért vagy ennyire hergelhető?
Mert rejtőzöl.
Azért.
Mert nem mered magad igazán mutatni – hogy saját tapasztalatomat mondjam: amíg mások véleménye határozta meg, hogy magamról mit gondolok, addig manipulálható voltam.
Mert rejtőztem.
Mert nem mertem önmagam lenni.
Mert nem tudtam a tökéletlenségemmel szembenézni.
És ezért egy táborra volt szükségem, akik szerint jó vagyok, akik egyetértenek velem, akikkel együtt erős lehetek, mert magamban nem voltam az.
A manipuláció és hergelés ördögi körét önmagunk őszinte vállalásával, hibáinkkal való szembenézéssel, mások véleményéről való leszakadással lehet megtörni.
Aki rejtegeti magát, a hibáit, az gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát, tehát nem áll meg egyedül, tehát táborra van szüksége. Mert a tábor befogadja, tartozhat valahová, nem kell egyedül lennie – és ezért igazán kicsi árat kér csak: ne kérd a hibáinkat számon, inkább utáld a közös ellenségünket Te is.
A táborokhoz tartozásnak az önkritika lenyelése az ára.
És így DÜH az eredménye.
Mert magunkra vagyunk dühösek, mert tudjuk, hogy megalkudtunk – Ezt öntjük az ellenségre, és ezért olyan könyörtelenül.
Aki nem meri magát vállalni, annak titka van. Akinek titka van, az fél az igazságtól, mert az igazsággal meg lehet őt szégyeníteni. Akit meg lehet szégyeníteni, azt félelemben lehet tartani. Akit félelemben lehet tartani, azt könnyű hergelni… sőt: magát bármin önként hergeli.
Szerintem nem a politikánk beteg.
Hanem a kultúránk.
Mi magunk vagyunk betegek.
A politika az emberek lenyomata csak. Olyan vezetőink vannak, amilyenek mi vagyunk. Amíg mi magunk sem merünk igazat mondani, addig hiába várunk tisztességesebb közéletet.
Kérhetem a politikusokat, hogy
Ne hergeld a magyart!
Kérem is.
Miközben tudom, hogy felesleges.
Mert ők abból élnek, hogy táborokat kovácsolnak, aminek egyik leghatékonyabb módja, hogy hergelnek. Amihez persze egyszerűsíteniük kell – mert az igazság komplex. És így a hazugság születik meg.
A politikus nem azért hazudik, mert rossz ember, hanem mert muszáj neki. Mert csak így tudja a táborát egyben tartani.
A megoldás tehát nem ez, nem a politikusokat kell utasítgatni.
Nem.
Hanem nem szabad hergelhetőnek lenni.
Magammal kellett kezdjem, és neked is magaddal kell kezdeni:
Ne legyél hergelhető.
Nekem az segített, hogy vállalni kezdtem a tökéletlenségemet.
Amióta tudható, hogy tökéletlen vagyok, azóta kevésbé kell jónak, okosnak, igaznak látszanom, egyre kevesebb a védenivalóm. Könnyebben észreveszem, amikor bevonódnék. És könnyebb megadni az igazat akkor is, ha az „ellenfél” mondta, és észrevenni a hamisat akkor is, amikor a „mieink” teszik.
Nekem az segített, hogy vállalni kezdtem a tökéletlenségemet – és nem látok más módot, ahogy a hergelést meghaladhatja az ember.
Húsz éve kísérek embereket az életük fordulóin.
Több mint ezer élettörténetben láttam már, hogy az ember akkor kezd továbblépni, amikor végre abbahagyja a rejtőzést. Amikor el meri mondani, hogy fél. Hogy hibázott. Hogy nem tudja. Hogy ő sem olyan, amilyennek mutatja magát.
Ezért hívlak valamire, ami elsőre talán furcsán hangzik.
Legyél tökéletlen te is.
Nem arra hívlak, hogy hibázz többet. Hanem arra, hogy ne hazudd tovább azt, hogy készen vagy, és veled minden rendben. Mert ez nem igaz.
A tökéletlenség nem hiba vagy szégyen – hanem alapigazság, hiszen senki nem jó, csak az Isten.
A tökéletlenség vállalása szerintem a legnagyobb bátorság.
És ha ezt megtesszük, valami fontos történik. Nem kell tovább megjátszanunk magunkat. Megismerhetjük egymást. Új bizalmas kapcsolataink születhetnek. És egyre nehezebb lesz minket egymás ellen hergelni.
Erre építjük a Humania Közösséget.
A tökéletlenek társaságát.
A politikán túli emberek közösségébe hívlak.
Ami nem azt jelenti, hogy apolitikusok lennénk. Nem vagyunk azok. Részt veszünk a választásokon – de tudjuk, hogy egyik oldal sem jó, hanem két (három) nem tökéletes választás közül az általunk épp kevésbé rossznak ítéltet választjuk.
–
Szeretem a találkozóinkban, hogy fideszes, tiszás, mihazánkos és nem szavazó milyen jól megértjük egymást. Minden alkalommal.
Felszabadító, hogy nem kell egyformán gondolkodnunk, hogy nem kell egyetértenünk abban, hogy ki a jó – mert mind azon a közös alapon állunk, hogy mindannyian tökéletlenek vagyunk.
Várunk, ha érdekel.
A társadalom szövete szerintem nem intézményekből áll. Hanem bizalmas emberi kapcsolatokból. Mi ezt a szövetet szőjük újra azzal, hogy a személyes kihívásaink megoldásában is társai vagyunk egymásnak.
Ismerd meg a Humania Közösséget →
–
Október 22-én pedig személyes találkozó.
18 órakor, Budapesten, a Barabás Villában.
Témánk: Hogyan tovább, Magyarország?
Fideszeseket, tiszásokat, másképp gondolkodókat és azokat is várom, akik egyik táborhoz sem tartoznak.
Őszintén beszélgetni. Megismerni egymást. És elindulni együtt valami felé, aminek talán ma még a nevét sem tudjuk.
A részvétel ingyenes.
Jelentkezni az alábbi oldalon tudsz:
–
A gyermekeink miatt hívlak.
A minden másnál fontosabb kérdés szerintem, hogy látnak-e maguk előtt igaz felnőtteket. És nem érdemes csodálkozni a csalódottságból és magukra-hagyottságból fakadó dühükön, ha erre nem a válasz…
Legyél tökéletlen!
Ne legyél hergelhető.
Jó munkát!
LESz! 😇
Hálával,
István